Egy újabb sztori az Instagramról: „posztvalentinnapi” bejegyzés. A téma ugyanis a szerelem. Robin Coe (@robinmay) és Matt Fleming (@matthewjayrománca milliók szeme előtt bontakozott ki 2011-ben a neves fotómegosztó oldalon. 

Minden egy „Mizu?”-val kezdődött. Ezt a rövid kis kérdést aztán regény hosszúságú emailek követték. 2012 januárjában aztán Matt a levél végére (végre) odaírta a telefonszámát is. „Ha szeretnéd hallani a hangomat, ennek segítségével megteheted” - írta. Egyszer állítólag 13 órát beszéltek Skype-on. Tulajdonképpen mindent tudtak már egymásról, csak a személyes találkozó hiányzott… 2012 áprilisában végül ez is megtörtént. „Először nem tudtam szemkontaktust teremteni vele, annyira ideges voltam” - emlékezett vissza Robin.

Szerelmüket azóta is nyomon követhetjük: egy szép romantikus filmsorozat statikus filmkockái ezek. Szinte minden nap posztolnak az Instagramra. Egy-egy fotójukat 3-4 ezer ember is lájkolja. Nem csodálom.

Robin Torontóban, Matt a kaliforniai Oaklandben lakik. Képeiken keresztül kicsit mi is ott lehetünk velük. A havas Torontó és a napfényes Kalifornia. Jól kiegészítik egymást…

És persze van egy cuki kutyájuk is.

Posted at 10:31am and tagged with: instagram, love, photo,.

Már jó ideje regisztráltam az Instagramra, de most találtam meg az abszolút favorit fotósomat. No nem is csak a képek megkomponáltsága miatt, hiszen számtalan fantasztikus fotós használja ezt az alkalmazást szerte a világon, hanem itt főleg az ötlet az, ami számít. Zseniális.

Andrew Knapp, Momo nevű kutyáját fotózza különböző helyszíneken, Sudbury-n (Kanada, Ontario) belül, de a border collie-t csak a sasszeműek találják meg: mindig elbújik. A 30 éves grafikus eredetileg a rokonainak készítette ezeket fotókat ajándékba, de nagyon hamar híre kelt a sorozatnak. Andrew már könyvben is tervezi kiadni.

A „findmomo” ma már szinte fogalom lett. Van külön oldala is. A grafikus így ír magáról az Instagramon: „Valószínűleg a boarder collie kutyám, Momo miatt vagy itt. Ő a legtöbb képemen szerepel, általában elbújva.”

Posted at 4:01am and tagged with: findmomo, andrewknapp, kutya, fotó, instagram,.

Egy gömbbe zárt külön világ
Száll méltóságteljesen
A semmiség felé…

Utána talán marad egy mosoly,
S némi szappanos lé,
S’il vous plait.

Posted at 3:35am and tagged with: bubble, szappanbuborék, photo, cat, jeanluc,.

Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.

Valamikor november végén, december elején indult az egész. Balázs egy, a Budapest születésnapjára készült cikkemre verssel válaszolt. Pontosabban két verssel. Amire aztán én is reagáltam képpel és szavakkal… S jött az ötlet: „Csináljunk blogot!”

Így lett a Transbudapest, - ahogy Robi mondta - egy amolyan szellemi kérdezz-felelek, gondolati versengés, asszociációs játék.

Az oldal mottóját is együtt írtuk. Mondatonként.

„Budapest, csak oda, köszönöm.

Vágányzár, késés, zakatolás.

Közös szerelvényen, külön vagonokban utazunk.

Ahogy az orrom a hideg ablakhoz ér, elhomályosodik a kép.

De aki az állomásról néz, annak tisztán látszom.

Ismerős arc.

Akár egy ósdi, családi fotón az elfeledett jó barát.

Olyan emlékek törnek fel, amelyek talán soha meg sem történtek.

Budapest.

Végállomás.”

Ezek vagyunk mi. Vonaton, Budapesten, barátságban.

Posted at 5:55am and tagged with: barátság, vers, budapest,.

Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.
Valamikor november végén, december elején indult az egész. Balázs egy, a Budapest születésnapjára készült cikkemre verssel válaszolt. Pontosabban két verssel. Amire aztán én is reagáltam képpel és szavakkal… S jött az ötlet: „Csináljunk blogot!”
Így lett a Transbudapest, - ahogy Robi mondta - egy amolyan szellemi kérdezz-felelek, gondolati versengés, asszociációs játék.
Az oldal mottóját is együtt írtuk. Mondatonként.
„Budapest, csak oda, köszönöm. 
Vágányzár, késés, zakatolás. 
Közös szerelvényen, külön vagonokban utazunk. 
 Ahogy az orrom a hideg ablakhoz ér, elhomályosodik a kép. 
De aki az állomásról néz, annak tisztán látszom. 
Ismerős arc.
 Akár egy ósdi, családi fotón az elfeledett jó barát. 
 Olyan emlékek törnek fel, amelyek talán soha meg sem történtek. 
Budapest. 
Végállomás.”
Ezek vagyunk mi. Vonaton, Budapesten, barátságban.

Minden kedden reggel 7-re járok dolgozni. Jó figyelni az ébredő várost, a szokatlan színeket, a napfelkeltét. Még minden olyan csöndes. Ahogy felérek az aluljáró lépcsőjén, a sálat az arcomba húzom, kezem zsebre teszem. Mondják, hogy ilyenkor van a leghidegebb… Meg is tapasztalom. De a fagyos levegő ellenére néha muszáj elővennem a telefonomat, hogy kattintsak. Két hete kezdtem el fotózni azt a bizonyos kora reggeli pillanatot.

Posted at 6:44am and tagged with: fotó, reggel, hajnal, fény, köd,.

Az éjjel fotókról köszönt vissza a boldogság,

Nincsenek elmosódott vonalak, az emlékezetem tiszta…

Érintése és ölelése a bőrömbe égett,

Arcát magamon viselem, el nem eresztem.

Nyolc éve ilyenkor csöndben ültünk a sötét szobában…

Amikor a néma sikoly és a könnytől elszáradt szem társak a gyászban,

Már nincs szoknya, amit szoríthatnék,

Hirtelen felnőttem, hiszen mit is választhatnék…

Nyolc éve tudom, hogy az élet igazságtalan: a legjobbak mennek el,

Nyolc éve már, hogy félig árva vagyok, de Anyut sosem felejtem el…

(A képen Anyu és Apu a házasságkötésük napján, 1975-ben)

Posted at 3:30am and tagged with: szeretet, gyász, anyu, család, halál, könny,.

Az éjjel fotókról köszönt vissza a boldogság,
Nincsenek elmosódott vonalak, az emlékezetem tiszta…
Érintése és ölelése a bőrömbe égett,
Arcát magamon viselem, el nem eresztem.
Nyolc éve ilyenkor csöndben ültünk a sötét szobában…
Amikor a néma sikoly és a könnytől elszáradt szem társak a gyászban,
Már nincs szoknya, amit szoríthatnék,
Hirtelen felnőttem, hiszen mit is választhatnék…
Nyolc éve tudom, hogy az élet igazságtalan: a legjobbak mennek el,
Nyolc éve már, hogy félig árva vagyok, de Anyut sosem felejtem el…
(A képen Anyu és Apu a házasságkötésük napján, 1975-ben)

„Nem leszünk ezentúl sem budaiak, sem pestiek, hanem leszünk ezentúl budapestiek” - írta 1872-ben a Vasárnapi Újságban Porzó, azaz Ágai Adolf. A népszerű publicista jól jövendölt: egy évvel később, 1873. november 17-én a Duna keleti partján fekvő Pest, valamint a vele szemben elterülő Buda és Óbuda egyesítésével létrejött a mai Budapest.

A városegyesítés egy hosszú folyamat eredménye volt. Pest, Buda és Óbuda összevonásának vágya már fél évszázaddal korábban megfogalmazódott. Széchenyi 1831-ben, a Világ című művében használta elsőként a Budapest elnevezést.

„Buda-Pest fekvése kies, s olyan, mely egyesítő középpontnak sok tekintetben helyesnek látszik” – írta 1866-ban, a Buda-pesti por és sár című munkájában, amelyben azt igyekezett tisztázni, mi a teendő, ha fővárossá fejlesztik az egyesített városokat. A „legnagyobb magyar” víziója hamar népszerűvé vált, még Kossuth is támogatta, de az 1849-es szabadságharc bukása miatt aztán nem valósulhatott meg.

A következő évtizedekben különböző fórumokon többször is napirendre került a kérdés. Végleges megoldás azonban csak az 1872. évi XXXVI. törvénycikk megalkotásával született, amely többek között kimondta: „Buda és Pest sz. kir. Fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatóssággá egyesíttetnek.”

Budapest hihetetlen fejlődésnek indult. Az egyre növekvő városban különösen a tömegközlekedésre kellett nagy hangsúlyt fektetni. 1874-ben adták át a fogaskerekű vasutat, az 1870-es évek közepétől járható volt a lóvasút-hálózat - ami a Margit híd (1876) igénybevételével immár Pestet és Budát is összekötötte -, aztán 1877-ben megnyílt a Nyugati pályaudvar, majd ugyanebben az évben az országban elsőként megindult a villamosközlekedés is.

A város képe látványosan változott. Sokemeletes bérpaloták magasodtak, 1871-ben elindult a Sugárút (1885-től Andrássy út), a Nagykörút és a Kerepesi út (1906-tól Rákóczi) útvonalának kialakítása, és építeni kezdték többek közt az Operaházat is.

A honfoglalás millenniuma alkalmából, 1896-ban rendezték meg az Ezredévi Kiállítást, amely az ország ezer éves gazdasági és szellemi fejlődését ünnepelte, de valójában inkább a városegyesítés óta eltelt bő húsz év rendkívüli fejlődésén alapult.

Útikönyv 1873-ból

A kor neves újságírója, Hevesi Lajos írta meg Budapest első útikönyvét, amely zsebkönyv formátumban jelent meg a városegyesítés évében. Hevesi egy modern városkalauzt alkotott. Művében nagyon praktikus tanácsokat ad a látnivalókat illetően azoknak, akik csak rövid időre érkeztek a magyar fővárosba. Kétnapos tartózkodás esetén az első nap programja az író szerint a következő legyen: a Nemzeti Múzeum képtárának megtekintése után, délutáni sétakocsikázás a városban, 4 óra felé gőzhajóval érkezés a Margitszigetre, ahonnan 6 óra felé „sietős tourista gőzhajón” a Gellérthegyhez kell kirándulni, hiszen annak tetejéről napnyugtakor „különösen bájos kilátás” tárul elénk. A vacsorát pedig már a pesti oldalon, a Városligetben érdemes elkölteni. Hevesi szerint a második nap délelőttjén az Akadémia, az Országos (Eszetrházy-) Képtár (a Szépművészeti Múzeum megalapítása előtti országos képtár volt – a szerk.) és a Vigadó falfestményeinek megtekintése után, a Zugligetbe érdemes kirándulni, ahonnan a Svábhegyen át lehet visszatérni a városközpontba.

Budapest 2872-ben

Ágai Adolf (művészi álnevein: Porzó, Csicseri Bors, Forgó bácsi), író, tárcaíró, a Borsszem Jankó politikai élclap megalapítója. Egyetlen sci-fi jellegű, Budapest ezer év múlva című művében az idegenek kalauzolására olyan „magyar színekbe” öltözött hajadont rendel ki a hatóság, akinek nincs neve, csak száma, úgy, mint 18.702. Ágai víziójában a főváros minden templomtornyában gőz által működtetett „zenésztömbök” játsszák óránként a legszebb és legújabb darabokat, van várost világító villany-nap, céklából készült papír, cserebogárliszt, libabőr, melyet vassá dolgoznak át, gőzcsizma, amellyel hatalmas távolságokat lehet megtenni pillanatok alatt, de a jövőben gőz omnibuszok, villany-tevék, valamint társas léghajók és sasparipák is lehetnek…

Érdekességek a korszakból

- Budapest első főpolgármestere Ráth Károly volt
- A főváros lakossága 1873-ban 294.600 fő volt
- 1886-ban vezették be a szakaszjegyet a lóvonatú közlekedésben
- A külső Erzsébetváros egy részét (Thököly út-Rottenbiller utca-Damjanich utca-Dózsa György út) „Csikágó” néven emlegették a gyorsan felépülő amerikai Chicago szabályos háztömbjei és sakktáblaszerű utcahálózata miatt

(Fotó: Kálló Péter)

Posted at 11:08am and tagged with: budapest, főváros, születésnap, várostörténet, városegyesítés,.

Anyu régen, - jó rádiós módjára-kazettára vette fel a hangunkat, amikor kicsik voltunk. Van szorzótáblás felvétel,fuvolázás, és szavalás is. Az egyiken Hárs László Miértek és hogyanok című versét mondom el. Ma ez jutott eszembe :)

Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente az hova ment?
A várkastély mire vár?

A félóra mitől fél?
Az aludttej hánykor kel?
Két adagot miért nem kér,
ki nyaklevest ebédel?

A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?

Miért nem úszik a csibe?
A hal mért nem repül el?
Az eső mért esik le,
mért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
minden csupa hol meg ha,
csupa miért és hogyan.

Mondják: néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
és az összes titkokat
megfejthetem egymagam.

De marad majd egy titok,
amit akkor se értek:
hogy lesznek a hogyanok,
s miért vannak miértek?

Posted at 1:48am.

Már régóta ért egy bejegyzés. Íme. És hát ki más is lehetne az alanya, mint az édes, selymes bundájú, rettenthetetlen Lucky Lük. A cicánk. Kezdetben a Két nap Párizsban című filmben szereplő hatalmas dagadt macska miatt, Jean-Luc-nek neveztük el, és a hivatalos neve még mindig ez, de amióta vakmerő bátorsággal egy galamb után repült a második emeletről, és igazából nem lett semmi baja (hál’ Istennek!), azóta Lucky-vá is vált :)

Robi már hosszú ideje szeretett volna egy kiscicát, de sokáig ellenálltam. Aztán valamikor a nyár közepén, amikor már másodszorra álmodtam macskával, Robi kapva kapott az alkalmon, és azt mondta: itt az idő. Hétvége lévén, beültünk a kedvenc kávézónkba, a kávé mellé elővettük a telefonokat, wi-fi bekapcs és indult a cicakeresés. Lükit Robi találta meg. Olyan szép volt róla a kép, hogy csak na. Ráadásul, azt írták róla, hogy szép nagyra fog nőni, a testvérei közül ő a legnagyobb. Szeretjük a nagy és testes cicákat, így ez is mellette szólt :)

A család, akitől elhoztuk, nagyon kedves volt. Elbeszélgettünk velük, és valószínűleg szimpatikusak voltunk nekik, mert nekünk adták Lükit :) És milyen szerencsések vagyunk!!! Te jó ég!!!! :)

A reggel 5 órai keltések, a hajnali alomcserék, a hányás feltakarítása, a növény földjének kapargatása, a „hárfázás” a ruhaszárítón, a kezem szétkaparása játék közben… mind nem számít, mert IMÁDOM! Gyönyörű, cuki és imádnivaló.

Lüki az első gyerekünk. Óvjuk és szeretjük.

Posted at 10:34am and tagged with: cica, szeretet, család, gyerek,.

Már régóta ért egy bejegyzés. Íme. És hát ki más is lehetne az alanya, mint az édes, selymes bundájú, rettenthetetlen Lucky Lük. A cicánk. Kezdetben a Két nap Párizsban című filmben szereplő hatalmas dagadt macska miatt, Jean-Luc-nek neveztük el, és a hivatalos neve még mindig ez, de amióta vakmerő bátorsággal egy galamb után repült a második emeletről, és igazából nem lett semmi baja (hál’ Istennek!), azóta Lucky-vá is vált :)
Robi már hosszú ideje szeretett volna egy kiscicát, de sokáig ellenálltam. Aztán valamikor a nyár közepén, amikor már másodszorra álmodtam macskával, Robi kapva kapott az alkalmon, és azt mondta: itt az idő. Hétvége lévén, beültünk a kedvenc kávézónkba, a kávé mellé elővettük a telefonokat, wi-fi bekapcs és indult a cicakeresés. Lükit Robi találta meg. Olyan szép volt róla a kép, hogy csak na. Ráadásul, azt írták róla, hogy szép nagyra fog nőni, a testvérei közül ő a legnagyobb. Szeretjük a nagy és testes cicákat, így ez is mellette szólt :)
A család, akitől elhoztuk, nagyon kedves volt. Elbeszélgettünk velük, és valószínűleg szimpatikusak voltunk nekik, mert nekünk adták Lükit :) És milyen szerencsések vagyunk!!! Te jó ég!!!! :)
A reggel 5 órai keltések, a hajnali alomcserék, a hányás feltakarítása, a növény földjének kapargatása, a „hárfázás” a ruhaszárítón, a kezem szétkaparása játék közben… mind nem számít, mert IMÁDOM! Gyönyörű, cuki és imádnivaló.
Lüki az első gyerekünk. Óvjuk és szeretjük.

Vásárlás éjjel és nappal? Igen! A rendszerváltás környékén borzasztóan örültünk a non-stop kisközértek terjedésének, aztán később az 0-24 óráig nyitva tartó, hatalmas árukészlettel rendelkező Tesco áruházaknak. Ráadásul, nem csak az otthon este 11-kor elfogyott kenyér azonnali pótlására jók ezek a boltok… De nem ám! Az éjszakai vásárlásnak egészen különleges hangulata van. Főleg, ha a magyar design-ról van szó.

A Stylewalker Night 2009 óta csábítja a magyar design és divat iránt érdeklődőket egy kis éjszakai barangolásra a budapesti belvárosba. Ez az esemény pont arról szól, hogy akkor indulunk el felfedezni a magyar tervezők boltjait, amikor amúgy már minden üzlet zárva van. Sokan egyébként nem is gondolnák, hogy - a rendezvényben résztvevő - dizájn shopok csupán pár utcányira vannak egymástól az V. kerületben.

Idén egy kicsit átalakult a rendezvény. A divat és design helyszíneket kiegészítik a város egyéb gasztro helyei és klubjai is. Persze az utóbbiak esetében sem átlagos az este. Szeptember 21-én a Gelarto Rosa-ban például saját jégkrémet lehetett készíteni.

Ezen az esten a különböző, programban szereplő boltok 20%-os kedvezményt adnak, ezzel pedig az eladók vásárlásra is csábítják az odatévedőket. Sőt, egyes helyeken, borral és süteménnyel is kedveskednek.

Kávéval indítunk, sörrel zárunk

A szeptemberi térkép alapján érdemes volt az estét a Szent István Bazilika szomszédságában lévő - a programban szintén résztvevő - Starbucks kávézóban indítani, hogy végig frissek tudjunk maradni. Innen pedig egészen a Kálvin térig az összes helyszín kényelmesen bejárható volt.

A Deák téren, a különleges tárgyakat, egyedi órakat árusító Aron Design Store-ban Ducsai Judit kiegészítőivel ismerkedhettünk meg. A Régiposta utcában, a Bomo Art Budapest üzletében a kézzel rajzolt papír portékák közül válogathattunk, miközben a gramofon az 1800-as évek dallamait játszotta.

A Károlyi kert környékén pedig igazán pezsgő utcai élet folyt. A Colorbar és a Lollipopp Factory előtt, a járdára kanapékat és állólámpákat helyeztek el, a zenéről DJ-k gondoskodtak.

Az estét aztán a Csendesben zártuk, amely, mint megtudtuk a 19. századi Fiume kávéház helyén nyílt meg pár évvel ezelőtt a Ferenczy István utcában.

Zsákmányok

A Bomo Art-ban vettem egy kézzel festett, zenés témájú borítóval ellátott 2013-as határidőnaplót ajándékba, Polina barátnőmnek (már odaadtam neki, így már ez is publikus lehet). Az én privát szerzeményem pedig két egyedi gyűrű. Az egyik egy írógép „R” betűjéből készült, a másik egy kis bőr „ujj öv”, csattal. Gyönyörűek!

Posted at 11:29am and tagged with: stylewalker night, divat, trend, design, budapest,.